A Zala Megyei Bíróság 8.K.20.714/2010/26. számú ítéletében – „az ásványi nyersanyag fogalmának helytelen értelmezése miatt” (ítélet 7. oldal alja) – az MBFH másodfokú határozatát törvénysértőnek találta és hatályon kívül helyezte.
Az ítélet, az alperesi (MBFH) nyilatkozatok és a bíróság által aggálymentesen elfogadott igazságügyi szakértői vélemény alapján kijelenthető, hogy az MBFH 2007 év során kialakított jogalkalmazói gyakorlata sérti a Bt.(Bányatörvény) 26/B. § (3) szakaszát.
A bányatelek határozatok nem felelnek meg az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 2 § (1) a) pontja rendelkezésének.
Az MBFH nem hajtja végre érdemben a 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet (a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról) 3 § (5) j), valamint a Bt. 25 § (5) szakaszában foglalt kötelezettségét az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás kezelésével kapcsolatosan.
Ez okból nem tudja végrehajtani a MBFH elnökének 1/10/2007. számú utasításának 3.1. d, pontját sem.
A bányatelek határozatok nem felelnek meg az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 2 § (1) a) pontja rendelkezésének.
Az MBFH nem hajtja végre érdemben a 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet (a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról) 3 § (5) j), valamint a Bt. 25 § (5) szakaszában foglalt kötelezettségét az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás kezelésével kapcsolatosan.
Ez okból nem tudja végrehajtani a MBFH elnökének 1/10/2007. számú utasításának 3.1. d, pontját sem.
A gyakorlat továbbá sérti a KET 1. § (4) szakaszában foglalt szerzett jogok védelmét.
Véleményemet az alábbiakban indoklom:
I.
(3) A bányatelek megállapítására vagy módosítására (bővítésére, csökkentésére, egyesítésére vagy megosztására) irányuló kérelem elbírálási eljárásában a bányafelügyelet a kutatási (készletszámítási) adatok alapján megállapítja a bányatelekben található ásványi nyersanyagok mennyiségét, haszonanyagként vagy meddőanyagként történő besorolását.
Az MBFH és a bányakapitányságok jogalkalmazói gyakorlatában az ásványi nyersanyagok azonosítására az „ásványi nyersanyagok és geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szóló 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet” 1/a számú mellékletét használja. A melléklet táblázata fejlécének tanúsága szerint csak 00 kóddal végződő „Ásványi nyersanyag csoportot” és névvel jelzett alcsoportot azonosít be az alcsoportokhoz rendelt fajlagos értékkel.
A Pécsi Bányakapitányság 2010 november 22-én született 2798/17/2010. számú határozat 8. pontja szerint: „A Bányavállalkozó által a tervciklusban kitermelésre tervezett ásványi nyersanyag az 54/2008 (III. 20) Korm. rendelet 1/a. Számú melléklete szerinti 4400 kódszámú homokkő (csoport), tömbös homokkő (alcsoport) megnevezésű ásványi nyersanyag.”
Az MBFH gyakorlatában alkalmazott „ásványi nyersanyag” megnevezése valójában nem konkrét ásványi nyersanyagot takar, hanem ásványi nyersanyagok csoportját, illetve azoknak alcsoportjait. A bányatelek határozatában is csak „00” számmal végződő kódokkal beazonosított ásványi nyersanyag csoportot tüntet fel.
A Bíróság osztotta azt az álláspontomat, hogy „a 118/2003. (VIII.8.) Korm. rendelet 1/b melléklete az ásványi nyersanyagok fajlagos értékének meghatározása szempontjából sorolta a tömbös homokkő alcsoportba a díszítő homokkövet”(5. oldal 5. bekezdés).
Ezért is alkalmatlan a kormányrendelet „A szilárd ásványi nyersanyagok fajlagos értéke” címet viselő (1/a) melléklete az egyes ásványi nyersanyagok beazonosítására.
II.
2007 május 22-től hatályos a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Elnökének 1/10/2007. számú utasítása „a bányatelek megállapításáról”.
Ennek 3.1. d, pontja szerint: „a bányakapitányság köteles a bányászati jogosultság, valamint a bányajáradék fizetési kötelezettségről rendelkezni, ha a kutatási zárójelentésben (készletszámítási jelentésben) elfogadott ásványi nyersanyag megnevezése (meghatározása) és az adható védnév között eltérés van.
2007 tavaszán tehát az MBFH számára ismert volt, hogy a bányatelek adható védneve (00 végű kód) és a nyilvántartásuk szerinti „ásványi nyersanyaga” azaz a kutatási zárójelentésben elfogadott ásványi nyersanyaga közötti lehetséges eltérés.
A konkrét perben szereplő „Keszthely VI” bányatelek határozata (A Pécsi Bányakapitányság 176/15/2009. Bk. sz. határozat 1.4. pont szerinti melléklete) rögzíti:
„4. Tekintettel arra, hogy a bányatelek haszonanyaga a Homokkő, valamint az ásványi nyersanyagok és geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szóló 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 1/a számú mellékletében „díszítő homokkő” ásványi nyersanyag alcsoport nem létezik, a bányavállalkozó bányajáradék-fizetési kötelezettsége a készletszámítással kimutatott homokkő kitermelt mennyisége után keletkezik.”
Ebből is látszik, hogy a bányatelek határozatban (a kérelemre) is csak alcsoportot kísérel meg azonosítani, de a korábbi gyakorlatnak megfelelően megmarad a 00 kódszámmal azonosított csoportnál (ami egyben a védnév). Mivel a konkrét ásványi nyersanyag beazonosítására az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás lenne egyedül alkalmas, a határozatok nem tudnak megfelelni az idézett elnöki utasításnak.
Az utasítást közzétevő bányászati közlöny (XV. évfolyam 3. szám, 2007. november 23) 101.oldal alján 2. számú megjegyzés: „A hatályon kívül helyezett 1744/95 közlemény helyett 2007-ben referatura célfeladatként új közleményt kell közzétenni.” Ez azóta sem történt meg, és nem tudni milyen felhatalmazással (milyen jogforrásból kiindulva) használják bányatelek védnevének és egyben „ásványi nyersanyagának” meghatározására az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet” 1/a számú mellékletét. Erről ugyanis még elnöki tájékoztató sem rendelkezik.
III.
25. § (5) Az állami földtani feladatokat ellátó szerv vezeti az állami ásványi nyersanyag és geotermikus energiavagyon nyilvántartást, amelyre a jogosult kérelmére, külön jogszabályban meghatározott díjazásért, igazolást ad ki.
A 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról:
3 § (5) Közvetlenül a Hivatal első fokú hatáskörébe tartozik
j) … az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás … … működtetése.
Az MBFH jogszabályban foglalt kötelessége lenne az Állami (Országos) Ásványvagyon Nyilvántartás kezelése. A Nyilvántartás egy előforduláshoz egyértelműen hozzárendel egy konkrét ásványi nyersanyagot és a hozzá tartozó bányatelket, tehát a bányatelkek ásványi nyersanyagának beazonosítására alkalmas. Mivel nem tekintik a Nyilvántartást ebből a szempontból relevánsnak érdemben nem felelnek meg a jogszabályban szereplő kötelezettségnek.
IV.
Az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 2 § (1) a) pontja szerint (a Szilárd ásványi nyersanyagok esetében) a kitermelt ásványi nyersanyag után keletkező érték a bányatelket megállapító határozatban vagy egyéb hatósági engedélyben meghatározott ásványi nyersanyag kitermelt mennyiségének (m3) és az 1/a. mellékletben megjelölt fajlagos értéknek (Ft/m3) ezer forintra kerekített szorzata (E Ft)
A Bt. fent idézett 26/B. § (1) szakaszával ellentétesen a bányatelek határozatok az MBFH és a Bányakapitányságok jogalkalmazói gyakorlatában sohasem rögzítették a konkrét ásványi nyersanyagokat és ezért a Korm. rendelet hatályba lépése óta Magyarország egyetlen bányavállalkozása (bányatelek határozata) nem tud megfelelni az 54/2008 Korm. rendelet 2. § (1) a) pontjának!
V.
KET 1. § (4) A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait.
A Vhr. 8 § (5) c) pontja szerint a kutatási zárójelentés alapján az ásványi nyersanyagok megnevezését, besorolási kódját az Állami Ásványvagyon Nyilvántartásba fel kell venni.
Az MBFH jogalkalmazói gyakorlatának 2007 év folyamán történő megváltozása előtt elfogadott kutatási zárójelentések tekintetében mindenképpen fennáll az „ügyfelek jóhiszeműen szerzett jogainak” csorbítása, mivel – mint a mellékelt ítélet is mutatja - a MBFH a mi esetünkben is csak az igazságügyi szakértő erre utaló nyilatkozata után volt hajlandó a Nyilvántartásban szereplő adat figyelembe vételére.
VI.
A Bt. 49 §. 32.szerint „Meddőanyag”: egy adott ásványinyersanyag-kitermelőhely vonatkozásában az olyan ásványi anyag,
- amely a haszonanyag alkotta telep (kőzettest) fölött, alatt, mellett vagy azon belül, de elkülönült kőzettestben fordul elő, és
Bt. 2005 II. 12-től hatályos 26/B. § (3) szerint: „A bányatelek megállapítására vagy módosítására (bővítésére, csökkentésére, egyesítésére vagy megosztására) irányuló kérelem elbírálási eljárásában a bányafelügyelet a kutatási (készletszámítási) adatok alapján megállapítja a bányatelekben található ásványi nyersanyagok mennyiségét, haszonanyagként vagy meddőanyagként történő besorolását”.
Tehát egy bánya esetében egy ásványi nyersanyag lehet meddő (nem haszonanyag), de lehet olyan meddő is, ami nem ásványi nyersanyag.
Az általam tapasztalt jogalkalmazói gyakorlat szerint az MBFH a fenti szabályozásokat úgy értelmezi, hogy a meddőanyag csak az lehet, aminek a bányatelek határozatban „Ásványi nyersanyag” (csoport) kódot adnak. Ez abból a szempontból aggályos, mert nem minden meddőanyag azonosítható kóddal (a definícióban is „ásványi anyag” és nem „ásványi nyersanyag” szerepel). A bányafelügyelet általi engedélyezés ezért vagy nem történhet meg, vagy hibásan egy teljes ásványi nyersanyag csoport (00 végű kóddal) kerül a határozatban meddőként rögzítésre..
Gondot okoz – pl, a mi esetünkben – az a helyzet is, amikor e szabályozások jogszabályba foglalásának időpontja előtt került elfogadásra a kutatási zárójelentés és/vagy a bányatelek határozat. Akkor még a bányatelek határozatban nem rögzítettek meddőanyagot. Az MBFH főosztályvezetője a tárgyaláson kifejtette, hogy csak az a meddő, amit ők engedélyeztek.
Az MBFH az „a nemfémes ásványi nyersanyag vagyon és meddő változás” c. adatlap kitöltéséhez kiadott útmutatójában a következőre hívta fel a figyelmet:
„a jelen adatlapon szolgáltatott adatok helyességéért és teljes körűségéért a bányavállalkozó büntetőjogi felelősséggel tartozik”
Éppen ezért a Hivatal alapvető feladata lenne olyan jogszabályi környezetet teremteni, amely egyértelműen végrehajtható.
