Két bányaméréssel és a kitermelt mennyiség mérésével kapcsolatos ügyben szeretném tapasztalataimat, kérdéseimet és részben javaslataimat előadásom keretében elmondani. Az első egy speciális előfordulásnál felmerült kérdésekkel foglalkozik.
A Geologica Hungarica 1979 júliusi számában megjelent Bohn Péter A Keszthelyi-hegység regionális földtana című cikkében foglalkozik a Vékonyréteges, lemezes homokkővel (Karmacsi Formáció). Úgy fogalmaz: “A felső-pannóniai réteges-lemezes homokkő, a karmacsi összlet egyes változatai iparilag hasznosítható nyersanyagnak számítanak”.
A 118/2003. (VIII. 8.) Korm. rendelet 3. § (1) d) pontja értelmében a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségét a bányavállalkozó... .bányamérési (földmérési) módszerekkel vagy egyéb alkalmas módon volt köteles meghatározni. A mi esetünkben 1/4 köbméter befoglaló méretre összerakott késztermék raklap átlagos súlya 650 kg., ami pont egynegyede az in situ állapotban lévű egy köbméter tömör homokkőnek.
I.
2001 óta műveljük a “Karmacs I. - Homokkő” és 2004 óta a “Keszthely VI - Homokkő” bányatelkeket. Mindkét előfordulás homokos rétegekkel váltakozó homokköves összletben lévő lemezes vagy kártyás homokkő. A kutatás a homokköves összlet előfordulásának vastagságára és - ellenállási értékeinek figyelembevételével - annak becsült homokkő tartalmára irányult. Az előfordulás 4421 kódszámmal díszítő homokkőként került felvételre az Országos Ásványvagyon Nyilvántartásba.
Az alapproblémát - az ásványi nyersanyag fogalmának definícióján kívül - az okozza, hogy a homokköves összletet - agyag, homok és homokliszten - kívül mind méretében mind kőzetfizikai tulajdonságaiban egymástól eltérő tulajdonságú képletek keveréke alkotja. Az átmenet a homokkő törmeléktől (homokkő liszt), a kevéssé cementált homokkő lapokon át a jól cementált és megfelelő méretű ipari minőségű homokkő lapokig folyamatos.
Magukat az összleteket is erősen eltérő geofizikai tulajdonságok jellemzik, találkoztunk 1000 Ohmm feletti értékkel is, de a 200 Ohmm értéket mutató réteg is műrevalónak lett minősítve. Az összlet jellemző ellenállás értékek alapján került megbecsülésre - különféle arányszámokkal - a díszítő homokkő tartalom. Korábbi kutatási adatok erre az ásványi nyersanyagra vonatkozóan nem álltak a rendelkezésre ezért a jellemző ellenállási értékű összletek felhasználásra alkalmas díszítő homokkő kihozatalát a kutatás során csak megbecsülni tudtuk
A 118/2003. (VIII. 8.) Korm. rendelet 3. § (1) d) pontja értelmében a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségét a bányavállalkozó... .bányamérési (földmérési) módszerekkel vagy egyéb alkalmas módon volt köteles meghatározni. A mi esetünkben 1/4 köbméter befoglaló méretre összerakott késztermék raklap átlagos súlya 650 kg., ami pont egynegyede az in situ állapotban lévű egy köbméter tömör homokkőnek.
A kiszállított raklapok száma kellő pontossággal adta ki a kitermelt díszítő homokkő mennyiségét.
Az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 2. § (3) szerint a meghatározás módja már kizárólag a geodéziai módszeren alapuló térfogatszámítás.
A másik fontos változás, hogy a bányajáradékot a Kormányrendelet 2. § (1) a) szerint a kitermelt ásványi nyersanyag után keletkező érték a bányatelket megállapító határozatban meghatározott ásványi nyersanyag kitermelt mennyiségének (m3) és az 1/a. mellékletben megjelölt fajlagos értéknek (Ft/m3) ezer forintra kerekített szorzata (E Ft) adja.
Az 1995 óta érvényben lévő idevonatkozó rendelkezések értelmében bányatelek határozat csak a 00-ra végződő kőzettani csoportot rögzíti. Pontosan mi is akkor az az ásványi nyersanyag aminek a fogyása után kell teljesíteni a bányajáradékot?
Nem mindegy, mivel a fizetési kötelezettség nem csupán a kinyert, hanem az erdeti helyéről elmozdított ásványi nyersanyag mennyisége után keletkezik. Előfordulhat tehát, hogy meddőhányó, vagy rekultiválásra felhasznált meddő tartalmaz olyan ásványi anyagot, amelyet a Hatóság akár joggal (a jogszabály értelmében) ásványi nyersanyagnak tart. Ennek az érthető törekvésének célja az Állam ásványvagyon gazdálkodási érdekeinek az érvényre juttatása.
Feltételezésem szerint többek közt ilyen kérdéseket kellene a még mindig (1993 óta) el nem készült “Ásványvagyongazdálkodás részletes szabályairól szóló kormányrendeletnek” szabályoznia.
Az alapprobléma tehát arról szól, hogy mit is kell mérni, minek a fogyása után keletkezik a bányajáradék fizetési kötelezettség? Ez kiegészül azzal a kérdéssel, hogy milyen arra alkalmas módszer ismert, és mely módszereknek van szakmai és jogszabályi megalapozottsága.
A Bányakapitányság és a Hivatal a bányatelek teljes homokkő vagyonát tekintette ásványi nyersanyagnak és a “kitermeléssel érintett bányagödör felmérésének” módszerét írta élő az “ásványi nyersanyag teljes mennyiségének” kimutatására. A bányafalon is jól látható, hogy a homokköves rétegen kívül löszös-homokos rétegek is vannak, tehát a teljes bányagödör térfogata semmiképpen nem azonos az ásványi nyersanyag mennyiségével.
Ha a homokköves réteget tekintenénk ásványi nyersanyagnak, - miként azt a Hivatal határozataiban és a Megyei Bíróság előtt is nyilatkozta - felmerül a mérés módszerének kérdése. A homokköves réteg vastagságára vonatkozóan csak a bányafalon szerezhetünk adatot, azt is csak a feltárt felületre vonatkozóan. Mint ahogy oldalirányban is jól mutatkozik, ugyanúgy mélységében is változó a rétegek vastagsága Pár méteren belül akár nullára is kifuthat, vagy bevastagszik.
Szintén nem tudunk adatot nyerni a bányafal szelvényezéssel a rétegek homokkő tartalmára, még kevésbé az építőipari célra alkalmas méretű és minőségű “díszítő homokkő” ásványi nyersanyag mennyiségére. Talán sok fiókos komódhoz tudnám hasonlítani a a helyzetet. Hiába van sok-sok fiókunk, amíg ki nem húzzuk őket nem tudjuk megmondani melyik van tele zoknival.Azt meg főképpen nem, hogy abból mennyi a nem lyukas zokni.
Ilyen szelvényezéses módszerek alkalmazására véleményem szerint a hites bányamérőnek sem jogszabályi felhatalmazása, sem szakmai kompetenciája nincsen.
Az előadás közben jutott az is az eszembe, hogy a szelvényezett falban lévő ásványi nyersanyag még in situ állapotban van, azaz még nem kitermelt. A bányajáradék fizetés alapja pedig a kitermelt mennyiség, tehát ezért is alkalmazhatatlan ez a módszer.
Az előadás közben jutott az is az eszembe, hogy a szelvényezett falban lévő ásványi nyersanyag még in situ állapotban van, azaz még nem kitermelt. A bányajáradék fizetés alapja pedig a kitermelt mennyiség, tehát ezért is alkalmazhatatlan ez a módszer.
Pár szót kell ejteni a jövesztésről. Ezt az ásványi nyersanyagot csak kézi szedéssel lehet jöveszteni. A helyi köznyelv nem is bányászatnak, hanem kőszedésnek nevezi a kitermelést.
A jövesztés során az arra alkalmasnak talált kődarabokat szedik össze a bányászok, a homokos homokő lisztes homokkő törmelék, a tenyér méretnél kisebb, és puha meszes homokkő darabok hátrahagyásával. Ez a fajta kitermelés, valamint a felhasználásra alkalmas minőség - a Hévizen feltárt 2. század elején épült római kori villa falainak tanúsága szerint - évezredek óta változatlan.
A Hivatal a legutóbbi bírósági aktus során sérelmezte, hogy “felperes nem a kitermelt mennyiség után fizette meg a bányajáradékot, hanem csak az általa felhasználhatónak tartott (szubjektív szelektálásán alapuló) raklapra rakott mennyiség után, mivel az általa nem hasznosítható díszítő homokkő darabokat meddőnek minősítette.”
Ennek az állításnak jogi megalapozottságával előadásom nem foglalkozik, nem foglalkozhat. Ami kérdés az előadásomban ezzel kapcsolatosan felmerülhet az ehhez tartozó jogilag és szakmailag alkalmas mérési módszer. A homokkő homokos anyaggal van keveredve már a természetes előfordulási helyén is. Az összes homokkő tartalom megállapításához ki kellene rostálni. Az aggályom ezzel kapcsolatosan csupán az, milyen rostamérettel, azaz ki és milyen jogszabály alapján jogosult meghatározni, hogy mely méretű és nyomószilárdságú homokkő daraboktól számít az ásványi anyag ásványi nyersanyagnak.
Mi továbbra is védjük azon jogi álláspontunkat, hogy a Bt. 49. § 1. szerint:””Ásványi nyersanyag”: olyan ásványi anyag, mely a fennálló tudományos-technikai fejlettségi szinten hasznosítható”, azaz csak az építőipari célra alkalmas díszítő homokkő lapok kitermelése keletkeztet bányajáradék fizetési kötelezettséget.
Amennyiben ezt az álláspontunkat meg tudjuk védeni - most már a Legfelsőbb Bíróságon is - akkor sem oldódott meg minden problémánk. Az általunk bányászott ásványi nyersanyag a felszín alatt 5-10 méter mélységig fordul elő. A bányatelek szántóföldön van, a kitermelés folyamatosan halad előre és a letermelt területek rekultivációja is szinte folyamatos. A teljes megmozgatott mennyiségnek a kitermelt mennyiség néha csupán 10 %-át teszi ki.
Tudomásom szerint létezik más előfordulás is hasonló földtani jellemzőkkel. A Hatóság ezzel a problémával nem csak nálunk szembesülhet.
Tudomásom szerint létezik más előfordulás is hasonló földtani jellemzőkkel. A Hatóság ezzel a problémával nem csak nálunk szembesülhet.
A jogszabály által kizárólagos módszerként elismert geodéziai felmérés pontosságát befolyásolja, hogy egy adott területrészt a felméréshez képest mikor rekultiváltuk. A lazulás mértéke extrém esetben akár meg is haladhatja a tárgyévben kitermelt mennyiséget. Jelenleg - egyéb lehetőség hiányában - annyit tehetünk, hogy figyelembe próbáljuk venni a lazulás okozta torzítás hatását..
Véleményem szerint megnyugtató megoldást az jelentené az ilyen előfordulások esetében az ásványi nyersanyag kitermelt mennyiségének meghatározása céljára, ha részben visszatérnénk a 118/2003. Kormányrendelet azon szabályozásához, hogy a kitermelt mennyiség meghatározását “egyéb arra alkalmas módon” is meg lehessen határozni.
Javaslatom szerint a módszer mindenképpen az aktuális kitermeléses MÜT eljárás során kerüljön mindig engedélyezésre és kontrollként továbbra is legyen kötelező a geodéziai felmérésen alapuló térfogatszámítás. A MÜT engedélyezési eljárás során érvényre tudnának jutni a szakmai és megvalósíthatósági kérdések, azokban az esetekben amikor a geodéziai felmérés önmagában nem alkalmas a fogyott mennyiség pontos megállapítására.
Ugyanígy tisztázandó lenne a geodéziai felmérés eredményének a viszonya a más arra alkalmas módszerhez. A mi esetünkben például a geodéziai térfogatszámítás kontrolljára. pontosításához lenne szükség az általunk mai napig is alkalmazott ¼ köbméter térfogatú raklapok nyilvántartásával. Bár a napi termelés és értékesítés egyenlege alapján számolt készletváltozás a lehető legpontosabb eredményt és ellenőrizhetőséget eredményez, a hatóságnak jelenleg nincs jogszabályi felhatalmazása ennek ellenőrzésére, nem fogadhatja el annak eredményét hitelesnek, hivatalosan ma ez az adat nem használható fel elszámolásra.
Ugyanígy tisztázandó lenne a geodéziai felmérés eredményének a viszonya a más arra alkalmas módszerhez. A mi esetünkben például a geodéziai térfogatszámítás kontrolljára. pontosításához lenne szükség az általunk mai napig is alkalmazott ¼ köbméter térfogatú raklapok nyilvántartásával. Bár a napi termelés és értékesítés egyenlege alapján számolt készletváltozás a lehető legpontosabb eredményt és ellenőrizhetőséget eredményez, a hatóságnak jelenleg nincs jogszabályi felhatalmazása ennek ellenőrzésére, nem fogadhatja el annak eredményét hitelesnek, hivatalosan ma ez az adat nem használható fel elszámolásra.
II.
A másik ügyünk egy ténylegesen tömbös előfordulású homokkő bányában a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségének a mérése tárgyában keletkezett. Ennél a bányánál bérlők voltunk és az a tény, hogy csak voltunk szoros összefüggésben van a bányamárási problémával.
Bányavállalkozó a Parkerdő ügyintézője értesített telefonon, hogy ebben az évben az Ő hites bányamérője fog mérni és számolni, mivel ellenőriztetni akarja az eddig kitermelt mennyiségek helyességét. Az általuk megbízott hites bányamérő a bérlő, a felelős műszaki vezető illetve a helyettese értesítése nélkül ment ki a bányába ahol akkor éppen kb. 5 cm vastag hó volt.
A méréssel és a hiányzó mennyiség számolásával nem is volt nagy gond azokon a falszakaszokon, ahol volt az elmúlt években kitermelés, de volt egy jelentős hosszúságú falszakasz, ahol a csak erózió miatt történt változás. Az is csak a rézsű felső peremén jelentkezett fogyásként, a köztes pontokon és a rézsűlábon nem volt jelentős változás. Ami pedig lefagyott az sem volt valószínűleg mind fagyálló minőségű építőipari célra alkalmas nyersanyag.
A hiányzó mennyiség kiszámolására a bányavállalkozó által megbízott hites bányamérő pedig - egyéb ismeret hiányában - a felső peremtől kiindúlva a bányaudvar szintjéig 85 fokos virtuális rézsűig számolta a fogyást. Robbantásos jövesztés esetén ez az eljárás szakmailag indokolt is lenne.
A kitermelés módja ebben a bányában tömbönként történő jövesztés, szinte sohasem érünk el ilyen meredek rézsűt.
Jeleztem tehát a bányát bérbeadó Parkerdőnek a problémát. Az ügybe bekapcsolódott a Parkerdő tanácsadója aki éppen hites bányamérő.
Ezt a körülményt emlegetve elzárkózott a kitermelt mennyiség újraszámolásától, nem volt hajlandó elfogadni a mi igazunkat bizonyító Dr. Füst Antal vezető kamarai szakértő és Tasnádi Tamás igazságügyi hites bányamérő által készített véleményekben kiszámolt mennyiségeket. Az erdészek pedig természetesen csak a saját szakértőjüknek hittek.
A tisztelt hites bányamérő szakértő tevékenységével szemben az alábbi kifogásaink merült fel:
1, Nem volt ott a mérésnél a bérlő, illetve annak képviselője ezért a mérést végző hites bányamérő nem kapott tájékoztatást a bányászat módjáról, a kitermelt ásványi nyersanyagról, annak tulajdonságairól és egyéb körülményekről.
2, Nem kapott a bérlő a olyan típusú dokumentációt, amit az 54/2008 kormányrendelet 8 §-a szerint a Bányavállalkozónak el kell készíttetni a “bevallott bányajáradék meghatározásának és megfizetésének jogszerűségének” bizonyítására. Márpedig ha a bérleti díj alapja a szerződés szerint a bányajáradék bizonyos szorzata a bérleti díj összegének jogszerűségét is ezzel a dokumentációval lehet és kell bizonyítani. Később az adatokat és a térképet kérésre megkaptuk, az általunk felkért szakértők ezek alapján jutottak más eredményre.
3, Mivel a “szakértő úr” maga is hites bányamérő, az általunk készíttetett szakértői véleményeket maga bírálta el és a Bányavállalkozó azokat ezért nem küldte el a mérést és számolást végző hites bányamérőnek megakadályozva őt ezzel a korábbi - ismeret hiányából adódó - téves számolásának esetleges felülvizsgálatában. (A bérlő nincs jogi kapcsolatban a bányavállalkozó által megbízott hites bányamérővel, így felé kéréssel csak a bányavállalkozó útján fordulhat.)
Ezeket egyenként is súlyos jogi és szakmai hibáknak tartom (jogilag károkozást megalapozó vétkes magatartás), de tudomásom szerint nem állt rendelkezésemre olyan fórum illetve eszköz, aminek segítségével egy hites bányamérő szakértőt a szabályok betartására rávehettem volna. A Bányakapitányság szempontjából mégcsak ügyfél sem vagyok, hiszen a bánya bérlője nem bányavállalkozó. Nincs semmi írott anyag, amit az erdészeknek mutogathatnék: gyerekek ezt a bányamérőnek így kell csinálni. Maradna tehát megint a bíróság.
Az ügy szakmai pikantériája, hogy a virtuálisan (számolási modell szerint) fogyott kőzet mennyiség valójában ott van. A következő évben a hites bányamérő konstatálta, hogy rézsűláb továbbra is a helyén (in situ) van, mint ahol az ő előző, és az azt megelőző mérésnél volt. Helyenként pedig kibukkant a szálban álló kőzet, mutatva, hogy ott bizony nem volt kitermelés.Ezután elkezdődhetett az érdemi vita a valós fogyás mennyiségéről, amit erősen megnehezítettek az előbb vázolt történések.
Először ekkor készültek olyan metszetek, melyek igazolták, hogy a számolási modell alkotásával problémák lehettek.
Először ekkor készültek olyan metszetek, melyek igazolták, hogy a számolási modell alkotásával problémák lehettek.
Úgy érzem - visszagondolva a történtekre - abban a kérdésben, hogy sem az én véleményemet, sem az általam felkért szakértők véleményét nem fogadta el a Bányavállalkozó Parkerdő, meghatározó szerepet játszott az a körülmény, hogy hites bányamérő volt a Bányavállalkozó szakértője. Ezért a felelősségét is hites bányamérőként szeretném vizsgálni. De nem tehetem, mivel neki jogilag csak mögöttes felelőssége van. Szakmailag pedig nem ismerek olyan fórumot ahol panaszt tehetnék a szakma szabályainak durva megsértése miatt. A Vhr. 20. § (2) és (3) bekezdése szerint a hites bányamérők tevékenységét a Bányakapitányság ellenőrzi, de nem tudom, hogy ez ilyen esetekre is vonatkozik-e? Elérhető-e egy bányavállalkozó számára valami írott standard ami alapján lehet szakmai vagy eljárásjogi elvárása az ilyen ügyekben?
III.
A Bányavállalkozó és a hites bányamérő együttműködése, illetve annak minősége különben is egy kényes kérdés.
Én inmár kétszer magyarázkodtam a helyi városi ügyészségen kezemben egy bányakapitánysági határozattal, melynek következtében akár büntetőüggyel kellett szembenéznem. Ezért rázott meg az az előterjesztés, ami a Parlament előtt van a költségvetési csalásról. Az előterjesztés szerint a költségvetés kárára elkövetett csalás büntetési tétele jelentősen növekedni, az összeghatároké pedig csökkenni fognak.
A Bányavállalkozó és a Hites Bányamérő kapcsolatában kire vonatkozik ez? A Bányavállalkozó megbízza a hites bányamérőt: haver mérjél fel. Ezzel részéről minden rendben van?
Mit ír elő a kormányrendelet
A bányajáradék bevallására és befizetésére vonatkozó rendelkezések
8. § (4) A bányavállalkozó és az egyéb hatósági engedéllyel ásványi nyersanyagot kitermelő vállalkozó köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből megállapítható és ellenőrizhető egy adott időszakra bevallott bányajáradék meghatározásának és megfizetésének jogszerűsége.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
a) a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségének meghatározására vonatkozó belső szabályzatot,
b) az ásványi nyersanyag tárgyévre vonatkozó mennyiségi változását bemutató hites bányamérő által ellenjegyzett geodéziai felmérésen alapuló számítást (térfogatszámítást),
2. § (3) A bányavállalkozó a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségét bányamérési (geodéziai) módszerekkel köteles meghatározni.
Tehát az ásványi nyersanyag tárgyévre vonatkozó mennyiségi változását geodéziai felmérésen alapuló számítással (térfogatszámítás) meg kell határozni. A meghatározás eredményét bizonylatolni kell.
Nem igazán értem mit kell tartalmaznia a “a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiségének meghatározására vonatkozó belső szabályzatnak”, amikor a jogszabály következő pontja szerint minden mennyiségi változást hites bányamérő által végzett térfogatszámításnak kell “bemutatnia”. Azaz - értelmezésem szerint - hiába tartalmaz mást a belső szabályzatunk az a Hivatal szempontjából nem tekinthető relevánsnak.
Tudomásom szerint a Bányakapitányság a bevallás megfelelőségének ellenőrzésekor azt vizsgálja megvan-e a megfelelő - hites bányamérő által készített, ellenjegyzett - térfogatszámítás.
A hites bányamérőkről szóló rendelet a térképek esetében egyértelműen fogalmaz. A térképe szent. De mi a helyzet a térfogatszámításával? Az is szentírás?
Tapasztalataim szerint a bányavállalkozó sem ússza meg alkalom adtán a felelősséget. Mint a két példám mutatja a térfogatszámítás nem minden esetben olyan mint az egyszeregy. Igenis a Bányavállalkozónak (illetve a bérlőnek) - a legjobb tudása szerint - el kell látnia a bányamérőt a szükséges információkkal illetve adatokkal. És az sem árt, ha rendelkezik megfelelő mértékben szakmai ismeretekkel. (Magam mennyit tanultam ebbél a két ügyből!)
És ahogy korábban említettem ebben sokat segítene, ha fellelhetőek lennének a bányavállalkozók számára is elérhetően valamilyen írott anyagok, stndardok, eljárási rendek stb.
Nem ártana, ha a következő kormányrendelet a feladatokat és ezzel együtt a felelősséget pontosabban fogalmazná meg.
A felelősség közös. Az a jó hírem, hogy együtt megyünk börtönbe ha úgy alakúl Ti is, meg mi is!
