Érdeklődéssel olvastam Horányi István kollégánk, a Bányászat 2011/1. számában megjelent cikkét az országos ásványvagyon stratégia hiányáról.
Véleményem szerint egy ilyen stratégiát megtestesítő szabályozás (kormány rendelet) alapvető feladat lenne az egyes ásványi nyersanyagok megfelelő beazonosítása, ami lehetővé teszi a még rendelkezésre álló, illetve a kitermelés alatt lévő készletek pontos számbavételét, esetleg értékelését.
Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt három évben igen intenzíven kellett azzal a kérdéssel foglalkoznom, hogy mit is ért a szakma, az MBFH (és a jogszabályi környezet) az ásványi nyersanyag fogalma alatt, és milyen megnevezés illetve kódszám alatt tartják azokat nyilván.
A Bányatörvény (XLIII. sz. tv. a bányászatról) Földtani adatszolgáltatás és az adatok kezelése című fejezete szerint:
"Az állami földtani feladatokat ellátó szerv vezeti az állami ásványi nyersanyag és geotermikus energiavagyon nyilvántartást, amelyre a jogosult kérelmére, külön jogszabályban meghatározott díjazásért, igazolást ad ki. (25. §. (5))
A 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról:
3 § (5) Közvetlenül a Hivatal első fokú hatáskörébe tartozik
j) … az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás … … működtetése.”
Tehát az MBFH jogszabályban foglalt kötelessége az Állami (Országos) Ásványvagyon Nyilvántartás kezelése, melyből elvileg közhitelesnek számító (mindenki által elfogadottnak tekinthető tartalmú) kivonatot lehet kapni.
A Hivatal ezzel kapcsolatos kérdésemre az alábbiakról tájékoztatott: „A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal ásványvagyon-nyilvántartását a Bt. ugyan elrendeli, de részletszabályokat nem állapít meg.”
Ez egy korrekt megfogalmazás. De akkor mit tartalmaz a „Nyilvántartás” és ezen belül mit is tekintünk konkrétan „ásványi nyersanyagnak?
A Bt. 49. § 1. szerint:””Ásványi nyersanyag”: olyan ásványi anyag, mely a fennálló tudományos-technikai fejlettségi szinten hasznosítható”. Ennél közelebbi definícióra a rendelkezésemre álló jogforrásokban nem találtam.
Amikor évente egyszer eleget teszünk adatszolgáltatási kötelezettségünknek a „Nemfémes ásványi nyersanyag és meddő változás adatlapon” Két kódot kell feltüntetnünk. Az egyik ezek közül (amelyben a második két karakter nem 00) szerintem az, amely a Nyilvántartásban szereplő konkrét ásványi nyersanyag megnevezéshez tartozik. De mégis miért, mikortól és milyen szabályozás alapján?
A legrégebbi általam fellelt ezzel kapcsolatos rendelkezés A Központi Földtani Hivatal Elnökének 6/76. KFH számú utasítása „Az ásványi nyersanyagok központi nyilvántartásáról” (1976 november 1.).
Ennek 1. §. /1/ pontja az alábbiakat rögzíti: „A központi ásványvagyon- nyilvántartás az ásványi nyersanyagok lelőhelyeit, megkutatottsági állapotát, vagyonának mennyiségi /földtani, kitermelhető stb./ és minőségi adatait, továbbá a műrevalósági minősítés alá vont nyersanyagok legfontosabb természeti paramétereit és műrevalósági minősítési alapadatait /vastagság, mélység, költséghatár, reálköltség, műrevalósági mutató, in situ érték stb./, valamint a fontosabb kutatási és termelési adatokat tartalmazza”.
2. §. /1/ „A központi ásványvagyon- nyilvántartás az Országos Ásványvagyon Bizottság /továbbiakban: OÁB/ által jóváhagyott tartalmi és formai előírásoknak megfelelően…készül.”
Az 5. §. /1/ pont alatt pedig: „Az előzőkben tételesen
nem szabályozott nyilvántartási /mérlegkészítési, minősítési elvek és formák stb./ kérdésekre vonatkozóan az OÁB által jóváhagyott irányelveket és előírásokat kell mértékadónak tekinteni.”
A következő, ezzel a kérdéskörrel foglalkozó anyag a Bányászati Közlöny II. évfolyam 5. számában megjelent az 1744/1995 (Bá.K.5.) MBH számú „Tájékoztatás az ásványi nyersanyag fajták megnevezésének és kódjainak új rendszeréről”.
Ennek 3. bekezdésében az alábbi szerepel: „Az új rendszer a Központi Földtani Hivatal korábbi - 6/1976. (XI.1.) KFH utasítás (általam az előbb idézett) 5.§ (1 )bek.-ben felhatalmazott Országos Ásványvagyon Bizottság által előírt – ásványi nyersanyag megnevezések helyébe lép.”
A Magyar Geológiai Szolgálat továbbra is a régi (1976 elötti) kódrendszert használta, a 2007 január 1-től (az MGSZ és az MBH összevonásától) jogutód a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal által vezetett nyilvántartásban is ez található. Ugyanezen számokat írjuk minden évben az adatlap egyik négy jegyű kódjának helyére.
Az Országos Ásványvagyon Bizottság anyagai pillanatnyilag nem fellelhetőek, nem ismertek számunkra azok a szakmai szempontok, amelyek alapján az egyes ásványi nyersanyagok megnevezését és más ásványi nyersanyagoktól való elkülönítését elvégezték.
Felismerhető viszont bizonyos definíciós szempontrendszer az 1744/1995. számú MBH „Tájékoztatóban”.
„Az új kód négy karakterből (szám) áll:
· Az első két kód az ásványi nyersanyag kőzettani megnevezése (2. számú melléklet).
· A második két karakter (kiegészítő kód) az ásványi nyersanyag felhasználási célját vagy földtani jellemzőjét tartalmazza. (3. sz. melléklet)
Ennek megfelelően a második két karakter 01-49 intervallumbeli értékei a nyersanyag felhasználási céljait jelölik pl.: ipari, építési, talajjavítási, stb.
Az 50-99 intervallumbeli értékek pedig a nyersanyag földtani jellemzőire utalnak pl.: kvarc esetében arra, hogy az ásványi nyersanyagot a magas kvarctartalom jellemzi.”
A Tájékoztató 3. sz. melléklete fel is sorolja a „Kiegészítő kódok listáját”
Véleményem szerint ezek azok az ásványi anyagot jellemző tulajdonságok (pl.: mészgyártási, öntödei, díszítő, illetve zeolitos, folyami, karbonátos) amitől az „ a fennálló tudományos-technikai fejlettségi szinten hasznosítható (Bt.49. § 1.), és amitől ásványi nyersanyagnak nevezhető.
A Tájékoztató szöveges részének a következő fejezetben áll:
„A bányakapitányságok a kutatási engedélyekben vagy a bányatelek-határozatokban a 2. sz. mellékletben szereplő ásványi nyersanyag megnevezéseket használhatják.” Ez volt az a melléklet, melyet feljebb „az ásványi nyersanyag kőzettani megnevezése” néven definiáltak.
Emlékeim szerint egészen 2006-ig így három kódrendszert használtunk. Az MGSZ felé benyújtott elszámolásnál a ’76 előttit (ez ment a Nyilvántartásba), a bányajáradék bevallásoknál az MBH rendszerében a ’95 utánit és a határozatokban szereplő „00” végűt.
Ezen a gyakorlaton nem változtatott a 2004 január 1-től hatályos a 118/2003. (VIII.8.) számú „az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének és az értékszámítás módjának maghatározásáról” szóló Kormány rendelet, mely az összes 00-ra végződő ásványi nyersanyag csoporton belül – azonos fajlagos értékű - névvel azonosított alcsoportokat hozott létre. Az MBFH tájékoztatása alapján tudom, hogy ezek az alcsoportok a 2002 évi bánya járadék önbevallásokban szereplő fajlagos értékek súlyozott átlaga alapján kerültek kialakításra.
Az egyes alcsoportokba kerültek besorolásra a (bevallásokban eddig is használt) ’95-ös MBH kóddal azonosított ásványi nyersanyagok „Ebbe az alcsoportba tartozik az alábbi kódszámon korábban bevallott ásványi nyersanyag: …” megjegyzéssel.
Tehát továbbra is élt egymás mellett a három kódrendszer, annyiban kiegészítve, hogy az egyes ásványi nyersanyagok bányajáradék bevallásnál figyelembe veendő fajlagos értékét az határozta meg, hogy a kormányrendelet értékekről szóló mellékletében szereplő csoporton belül (korábban kőzettani csoport) mely névvel nevezett alcsoportba (pl.: képlékeny agyag, kvarc homok) tartozott.
Fontos még egyszer rögzíteni: a csoportosítás szempontrendszerét nem szakmai szempontok, hanem az egyes ásványi nyersanyagok - a bányavállalkozók által bevallott – eladáskori értékei határozták meg!
A még önálló Magyar Bányászati Hivatal Elnökének 18/102/2006. (Bá.K.2006/3.) MBH tájékoztatása (2006 szeptember 25. napjától) a „korábban 1744/1995. (Bá.K.5.) MBH közleményben szereplő kódrendszer helyett a 118/2003. (VIII.8.) Korm. rendelet 1/b melléklete szerinti ásványi nyersanyagok kódjának rendszerét rendelkezik a hatósági eljárásaiban és hivatali nyilvántartásaiban alkalmazni.”
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a még önálló MBH már a hatósági eljárásán kívül a hivatali nyilvántartásában is a „00” végű, a kormányrendelet definíciója szerinti csoportkódot alkalmazta.
Semmi baj, 2007 január 1-vel létre jött a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, amely már a Magyar Geológiai Szolgálat jogutódjaként volt köteles az Állami Ásványvagyon Nyilvántartást működtetni. Az pedig a ’76 előtti kódrendszer és felosztás alapján sorolta fel az egyes ásványi nyersanyagokat.
Miért is lényeges ez?
A 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról
szóló törvény végrehajtásáról (Vhr.)
8. §(1) A kutatás eredményéről zárójelentést kell készíteni, amelyet földtani szakértőnek kell ellenjegyezni.
(2) A kutatási zárójelentésnek tartalmaznia kell:
f) a kutatással megismert ásványi nyersanyag(ok) meghatározását...
(5) A kutatási
zárójelentés elfogadásáról hozott határozatnak tartalmaznia kell:
b) a kutatás során - az előírt vizsgálatok eredményei alapján - minősített ásványi nyersanyagok megnevezését és a külön jogszabály szerinti besorolási kódját
c) azon ásványi nyersanyagok megnevezését, besorolási kódját és vagyonszámítási adatait, amelyeket az Országos Ásványvagyon Nyilvántartásba - a jóváhagyást követő ásványvagyon mérleg készítése során - fel kell venni.
Tehát a kutatási (készletszámítási) zárójelentés elfogadásáról szóló határozatnak és az ez alapján megállapított bányatelek határozatnak olyan ásványi nyersanyagok megnevezését, besorolási kódját és mennyiségét kell tartalmaznia, amely a kutatási zárójelentés alapján kerültek megállapításra és ami fontosabb az Országos (Állami) Ásványvagyon Nyilvántartásba felvételre.
2007 január 1-e előtt az MGSZ kezelésében lévő Nyilvántartás csak a ’76-os megnevezést és kódrendszert alkalmazta, a Hivatal pedig mai napig a négy karakteres kódot és megnevezést a „00” kódszámú mellett (MBFH kód megnevezéssel) tartja nyilván.
Az Hivatal és a Bányakapitányságok pedig - a rendelkezésemre álló határozatok és bírósági nyilatkozat tanúsága szerint - jogalkalmazói gyakorlatában csak a “00” kóddal végződő ásványi nyersanyag (kőzettani) csoportot alkalmazza az “ásványi nyersanyag” azonosítására
Melyik akkor az „ásványi nyersanyag”?
Sajnos ez a Hivatal számára továbbra is kérdéses.
2007 május 22-től hatályos a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Elnökének 1/10/2007. számú utasítása „a bányatelek megállapításáról:
“2.1. A bányatelek védnevének megállapítása:
A bányatelek védnevében a kitermelni (tárolni) tervezett ásványi nyersanyag megnevezésénél jogszabályban vagy a bányafelügyelet hatályos közleményében közzétett2 hivatalos elnevezést kell használni.”
Az utasítást közzétevő bányászati közlöny (XV. évfolyam 3. szám, 2007. november 23) 101.oldal alján 2. számú megjegyzés: „A hatályon kívül helyezett 1744/95 közlemény helyett 2007-ben referatura célfeladatként új közleményt kell közzétenni.” Ez sajnos azóta sem történt meg, pedig azt hiszem egy új közlemény tudna “tiszta vizet önteni a pohárba”.
Később az Utasítás 3.1. d, pontja szerint: „a bányakapitányság köteles a bányászati jogosultság, valamint a bányajáradék fizetési kötelezettségről rendelkezni, ha a kutatási zárójelentésben (készletszámítási jelentésben) elfogadott ásványi nyersanyag megnevezése (meghatározása) és az adható védnév között eltérés van.”
Feljebb ugye tisztáztuk, hogy a készletszámítási jelentés és ezért az Állami Ásványvagyon Nyilvántartás mindig is tartalmazta a ’76 előtti (négy karakteres) megnevezést és kódrendszert. Valamint azt is, hogy Bányatelek határozatokban mindig csak a „00” kóddal jellemzett kőzettani csoportot rögzítettek.
Ezek szerint „a kutatási zárójelentésben (készletszámítási jelentésben) elfogadott ásványi nyersanyag megnevezése (meghatározása) és az adható védnév között” mindig eltérés van. Ezért tehát minden bányatelek határozatban köteles lenne a „bányakapitányság „a bányászati jogosultság, valamint a bányajáradék fizetési kötelezettségről rendelkezni”. A rendelkezésre álló információk szerint ezt sosem tette.
Miért okozhat ez problémát?
Az 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet 2 § (1) a) pontja szerint (a Szilárd ásványi nyersanyagok esetében) Bányajáradékot fizetni „a kitermelt ásványi nyersanyag után keletkező érték a bányatelket megállapító határozatban vagy egyéb hatósági engedélyben meghatározott ásványi nyersanyag kitermelt mennyiségének (m3) és az 1/a. mellékletben megjelölt fajlagos értéknek (Ft/m3) ezer forintra kerekített szorzata (E Ft)” alapján kell.
Tehát A Bt. fent idézett 26/B. § (1) szakaszával ellentétesen a bányatelek határozatok az MBFH és a Bányakapitányságok jogalkalmazói gyakorlatában sohasem rögzítették a konkrét ásványi nyersanyagokat. Így a határozatok (és a bányavállalkozók) sem tudnak formailag megfelelni a kormányrendelet előírásának.
Természetesen vannak olyan ásványi nyersanyagok ahol a csoport, alcsoport geológiai előfordulási jellemzői nem térnek el a konkrét ásványi nyersanyagétól, így nem jelentkezik ebből probléma. Van viszont olyan is, ahol ebből jogkérdés "kerekedett" és az ügy már a Legfelsőbb Bíróság előtt van.
Mivel a Hivatal és a Bányakapitányságok által ásványi nyersanyagok beazonosítására szolgáló értékszámításról szóló kormányrendelet értékekről szóló melléklete csoportosítását a súlyozott bevallási értékek alapján állították össze, előfordulási jellemzőiben egymástól akár gyökeresen eltérő ásványi nyersanyagok is kerülhettek egy alcsoportba.
És akkor visszatérnék Horányi István kollégánk írásához. Az a 2009-es „halovány kísérletnél” az ásványvagyon-gazdálkodás részletes követelményeiről szóló kormányrendelet kidolgozása során egy eddigiektől is eltérő ásványi nyersanyag felsorolással találkoztam. Véleményem szerint pedig ha ez a kormányrendelet megalkotásra kerül, az nem történhet meg az általam fent vázolt ellentmondások feloldása nélkül.
1993 helyett a szabályok mostani megállapítása így is hordozhat a szakma számára sok csapdát, legalább azt, amit mi magunk rendbe tudunk tenni, tegyük már rendbe!
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
József Attila
A Dunánál
A cikk szerkesztett változata a Bányászat 144. évfolyam 3, számában:
A cikk szerkesztett változata a Bányászat 144. évfolyam 3, számában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése