Pontosan négy éve 2007 november 30-án, András napján indult el az az őrület, ami máig nem ért véget. A mai napig nincs végleges verdikt arról, mit is bányászunk, mi után kell (kellett) fizetni a bányajáradékot. Még várjuk a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, helyesen látta-e a Megyei Bíróság, hogy a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal hibásan értelmezte az ásványi nyersanyag fogalmát.
Négy értelmetlenül elvesztegetett aktív év egy életből! Alkotni akartam, értékeket előállítani. Volt egy jó közösség, akik együtt dolgoztak a megélhetésért, a közös jövőért. És van a HIVATAL, aki ha akarja az egészet egy intézkedéssel tönkre teheti.
De van egy vállalkozó (a szó tág értelmében is), aki nem hagyja magát. Erről szól a mi történetünk.
Uraim! Az utamat én végig fogom járni! Azaz továbbra sem hagyom magamat egyszerűen tönkre tenni.
Jó szerencsét!
Szántó András
2011. november 30.
